A Tigris harckocsi

A Tigris tervezése tulajdonképpen már 1937-ben elkezdődött. A spanyol polgárháborúban szerzett tapasztalatok alapján a német szakértők elott nyilvánvalóvá vált, hogy a gyors könnyűharckocsik mellet vastag páncélzatú nehéz rohamharckocsikra is szükség lesz, amelyek ellen tudnak állni a pánéltörő ágyúk lövedékeinek.

Az ilyen paraméterű harckocsi gyártásához azonban a 30-as évek végén még nem voltak meg a kellő feltételek, és a könnyűpáncélosokkal felszerelt német hadosztályok pedig sikert sikerre halmoztak a harctereken, ugyanúgy Lengyelországban, mint Nyugat-Európában, úgyhogy egészen 1941-ig nem kezdődött el a prototípusok összeszerelése és kipróbálása. 1941 májusában azonban Hitler felkérte Németország két legnagyobb nehézgépgyárát, a Porsche-t és a Henschel-t, hogy készítsék el a nehézharckocsi-prototípusaikat, és próbálják ki őket. A Henschel két prototipust készített, a VK 4501(H) H1-et és a VK 4501(H) H2- ot. Az elso 8,8 cm KwK 36 L/56, a másik 7,5 cm KwK 42 L/70 típusú harckocsiágyúval volt felszerelve. 1941 végére elkészültek a tesztek első részével, és a H1-et ítélték jobbnak, a továbbiakban erre koncentráltak. április végére el is készültek az első működő példányok, és a Porsche VK 4501 (P) prototípusával együtt Rastenburgba ( Kelet- Poroszország ) szállították őket, ahol április 20-án mindkét harckocsit bemutatták a Führer előtt.

1942 júliusában katonai szakértők intenzív tesztelésnek vetették alá mindkét járművet, és a Henschel típusát választották. 1942 augusztusában már fel is futtatták a gyártást a Henschel gépgyárban, Kasselben. Elso éles bevetésére Leningrádnál került sor, ez azonban eléggé balul ütött ki egy szovjet gyalogosparancsnok észrevette az úton lassan haladó monstrumot, és az embereit támadásra vezetve megrohamozta a harckocsit. Az orosz katonák tömegétol és az erős géppisztolytűztől megrémült sofőr pánikba esett, és a kormányt megrántva az árokba csúszott a géppel, ahol aztán muszáj volt a sorsára hagyni. A szovjeteknek viszont sikerült elvontatniuk, és átvizsgálásával értékes adatokhoz jutottak. Később, a kurszki ívben aztán már nem érte olyan nagy meglepetésként az orosz hadsereget a Tigris, habár a Ferdinandok és a Tigrisek jelentős mennyiségű szovjet tankot semmisítettek meg.

A Tigrisek egészen a háború végéig szolgálatban voltak. Kiváló ágyújuk és nagyon vastag páncélozásuk csaknem elpusztíthatatlanná tette őket és a legyőzhetetlenség mitoszát kölcsönözte nekik. Ennek kialakulásában azonban jelentős szerepük volt az energikus német parancsnokoknak is, akik valóban jelentős sikereket értek el ezzel a nagyszerű géppel.

Annak ellenére, hogy nagyszerű harckocsi volt, voltak hátrányai is: a viszonylag vékony hátulsó pánélozás, az állandó szervizelést igényelő motor és a vastag pánélzat által jelentősen megnövelt önsúly- a jármű terepen nagyon nehezen és lassan mozgott, gyakran elakadt. Nagy hátránya volt továbbá az igényes, bonyolult és nagyon költséges gyártás, ami miatt viszonylag kevés keszült belőle mindössze 1300 darab.

Hivatalosan csak két változatban gyártották az ausf.H verzió trópusi szellőztetőrendszerrel volt ellátva, az ausf. E enélkül készült az évek folyamán azonban több elemét is megváltoztatták. A torony hátulsó részén levő géppisztolylőrést például egyfajta vészkijárattá bővítették (használták a municiókészlet feltöltésére is), 1943-tól új, már a Tigris II számára kifejlesztett parancsnoki kupolával gyártották. Az első 250 darabot Maybach HL 21O P 45 tipusú motorral gyártották, ami 600 lóerős volt és nem biztosított a súlyos Tigrisnek megfelelő mozgékonyságot. 1943-tól ezért egy újabb tipust, a Maybach HL 23O P 45-öt kezdték el használni, ami 700 lóerejével jobban tudta mozgatni az 50 tonnás monstrumot. A motor maga kiváló volt, de nem dimenzálták akkora jármű mozgatására, mint amekkora a Tigris volt. Mivel szinte az egész működési ideje alatt a maximumhoz közeli teljesíitményt kellet leadnia, nagyon gyorsan elhasználódott. Ugyanez mondható el az OLVAR sebességváltóról is - remek konstrukció volt, a sofőr könnyedén és szinte fizikai megerőltetés nélkül tudta vele irányítani a tankot, de nem megfelelő bánásmód esetén gyorsan elromlott.

A harckocsi rendkivüli méreteit és súlyát jól jellemzi, hogy kétfajta lánctalppal (a vasúton való szállitásra keskenyebb, szállítási, a harci bevetésekre szélesebb, harci) gyártották, és különleges vasúti vagonokat kellet tervezni a szállításukra és a bevagonirozásukra. A német ipar néhány speciális, 80 tonna teherbírású, közúton vontatható utánfutót is legyártott a Tigrisek szállitására.