Mivel a Call Of Duty 2 -ben egyetlen új fegyver sincs a régebbiekhez képest, így csak bővíteném az eddigi ismereteket.

MASCHINENPISTOLE 40 (MP 40) géppisztoly

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 9 mm Parabellum ; Csőhossz: 248 mm ; Teljes hossz : 832mm (kihajtott válltámasszal) ; Tömeg : 3,97 kg ; Tűzgyorsaság : 500 lövés / perc ; torkolati sebesség: 381 m/s ; Tár befogadóképessége: 32 töltény(szekrénytár)

TÖRTÉNETE
Az MP 40-es elődjét, az MP 38-as géppisztolyt csak körülményesen és drágán lehetett előállítani. Éppen ezért úgy kellett azt áttervezni, hogy alkalmas legyen tömeges gyártásra. Ennek az áttervezésnek eredményeként született meg az MP 40-es, amit 1940-től keztek alkalmazni. Kezdetben szakaszonként 3 darab jutott belőle, később viszont széles körben elterjedt. A világháború végéig 908.317 darabot gyártottak belőle. Alkatrészeit különböző beszállító üzemekben készítették, de a végszerelést is több gyár végezte. Utcai-és épületharcokra tervezték, teljesen (lemezelt) fémből készült, 4 kg-os súlyával elsőrangú volt közelharcra. Több módosított verziója is készült, pl. az MP 40/II-es, melybe két tárat lehetett helyezni, az MP 41-et (más jelöléssel MP 41/I-et) pedig fatusával szerelték. Ezen változatok kevésbé voltak sikeresek, de az alapmodell elofutára lett a háború utáni tömegesen előállított, hatékony gépkarabélyoknak.

MASCHINENGEWEHR 42

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 7.92 mm ; Csőhossz : 533 mm ; Teljes hossz : 1225 mm ; Tömeg : 11,5 kg (fegyverlábbal) ; Tűzgyorsaság : 1100-1200 lövés / perc ; torkolati sebesség: 820 m/s ; Tár befogadóképessége: 50 töltény (vagy 75 db-os csigatár, vagy 250 db-os heveder)

TÖRTÉNETE
Sokan a második világháború legjobb géppuskájának tartják az MG 42-est. A Mauser cégnél egy olyan fegyvert próbáltak meg kifejleszteni, mely olcsóbban és gyorsabban előállítható, mint az MG 34-es, és extrém körülmények között is működőképes. A korábbi típusok gyártási tapasztalatait Lengyelországban zsákmányolt műszaki elképzelésekkel ötvözték. A végeredmény egy valóban kiváló fegyver lett, mely 1942-ben állt hadrendbe. Körülbelül 11kg súlyú, ezért egy MG42-es osztag legalább három emberből állt. Az MG 42-es elképesztő tűzgyorsasága miatt a "villámgéppuska" becenevet kapta. Nehéz volt célon tartani, de a katonák szerint ezt messze ellensúlyozta a nagy tűzerő. A túlmelegedett csövet egy gyakorlott kezelő 5-6 másodperc alatt ki tudta cserélni. Minden pozitívuma ellenére mégsem lett volna sikeres fegyver, ha a műszaki újdonságok nem párosultak volna a gyártás terén alkalmazott ötletes megoldásokkal, melyek közül kiemelendő, hogy alig kellett hozzá különleges anyag. A modell a háború után is hadrendben maradt, sőt, miután az NSZK belépett a NATO-ba, átalakították a szabványos NATO-lőszer használatára is.

"Csodafegyver"

V-2 (Aggregat 4 ; A-4) ballisztikus rakéta "Wunderwaffe"

TECHNIKAI ADATOK:
Hajtómű: alkohol és folyékony oxigén hajtóanyagú rakétamotor, max. 250 kN tolóerő ; Robbanófej: 975kg ; Sebesség: 5536km/h (max.) ; Súly:12.927kg (harckészen) ; Hatótáv: 298km ; Fesztáv: 3,56m (a vezérsíkoknál) ; Átmérő: 1,65 m ; Magasság: 14,3 m

TÖRTÉNETE
Németországban a huszas évektől folytattak intenzív rakétakísérleteket. A programoknak nagy lökést adott egy fiatal tudós, Werher von Braun színre lépése. Von Braun 1932-től vett részt a rakétatervezésben. 1936-ban jött létre az A-4 jelu modell, ami (sok kisebb-nagyobb módosítás után) Vergeltungswaffe 2 (2. megtorlófegyver, V-2) néven vált ismertté. A sokak által a második világháború legfejlettebb harci eszközének tekintett V-2 előállítása többször is késedelmet szenvedett. 1940-ben Hitler állíttatta le a kutatásokat, később a hadianyaggyártás élére került Speer ugyan nagy lökést adott a programnak, ám ekkor a szövetségesek Peenemünde kísérleti telepe ellen intézett 1943-as légitámadások jelentettek gondot. Az 1944 őszétől főleg Londonra, később többek között Antwerpenre, Liege-re, Brüsszelre, Párizsra kilott V-2-esek ellen nem lehetett hatékonyan védekezni, a mozgó kilövőállások miatt a földön is nehéz volt csapást mérni rájuk. A szövetségesek szerencséjére a termelés soha nem tudta megközelíteni a németek által elvárt szintet.

Csatahajó

TIRPITZ csatahajó

TECHNIKAI ADATOK:
Vízrebocsátás: 1939 Vízkiszorítás: 42.900 t (üresen); 52.600 t (harckészen) Sebesség: 29 csomó
Hossz: 251,0 m Szélesség: 36,0 m Személyzet: 2608 fő
Fegyverzet: 8 db 38,0 cm-es nehézágyú; 12 db 15,0 cm-es ágyú; 16 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 2 db Arado Ar-196-os hidroplán; 1942-tol 40 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db torpedóvető cső

TÖRTÉNETE
Német csatahajó, a Bismarck testvérhajója. Több kifutás után a Trondheim-fjorban talál menedékre. 1942 áprilisában angol bombatalálatok következtében megsérül. Áttelepítik az Alta-fjordba, ahol 1943. szeptember 22-én egy brit kommandósegység törpe tengeralattjárók segítségével aláaknázza és súlyosan megrongálja. Kijavítása után Tromsö közelében rejtőzködik. 1944. szeptember 12-én angol Lancasterek speciális bombákkal támadják. A Tirpitz felfordul, legénységének csaknem a fele elpusztul. A roncsot 1948 és 1957 között lebontják.

Pak 43 ; 8,8 cm-es ágyú

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 8,8cm ; Csőhossz: 6248mm ; Tömeg: 3630kg ; Torkolati sebesség: 1000m/s ; Lőtávolság: 15300m

TÖRTÉNETE
A német 8,8 cm-es páncéltörő ágyú legfejlettebb változata, az M 43-as (vagy Pak 43, Panzerabwehrkanone 43) a második világháború egyik legjobb páncéltörő ágyúja volt. A Krupp gyár fegyvercsaládjának ezen tagját 1943-tól gyártották, de több korábbi változata is volt. A legendás ágyúsorozat első képviselőjét eredetileg légvédelmi ágyúnak tervezték. A többek között a Flak 41-essel (Flak = Flugabwehrkanone) jellemezhető széria erre a célra is kiválóan megfelelt, de amikor a sivatagi háborúban - kényszerből - a tankok ellen fordították, kiderült, hogy a páncélelhárításban is legalább annyira jó, mint a repülőgépek ellen. Ezután kimondottan páncéltörő változatok is készültek, melyeknek legjobbika az igen alacsony építésű, 360 fokban körbeforgatható Pak 43 volt. A korábbi modellek alkalmazását többször is a szükség határozta meg, légvédelemre és páncélelhárításra is használták őket.

M3 géppisztoly (Grease Gun)

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: .45 (ACP) ; Csőhossz : 203 mm ; Teljes hossz : 577 mm(betolt válltámasszal) ; Tömeg : 3,70 kg ; Tűzgyorsaság : 450 lövés / perc ; torkolati sebesség: 274 m/s ; Tár befogadóképessége: 30 töltény

TÖRTÉNETE
A második világháború elején az amerikai hadsereg kifejezte egy olcsón, tömegméretekben előállítható géppisztoly iránti igényét. A benyújtott pályázatok sikertelensége miatt végül létrehoztak egy hadseregen belüli tervezocsapatot, amely megalkotta a M3 jelű (alakja után "zsírzó puska" gúnynevű) fegyvert. A robosztus, egyszerű M3 1942 végén állt szolgálatba. Tűzgyorsasága alacsony volt, de lehetőség volt egyes lövéseket is leadni vele. Mint a tömegesen gyártott fegyvereknek, ennek is több problémája akadt, a brit Sten-hez hasonlóan itt is főleg a tár volt kritikus pont, de a korai változatoknál a gyengébb minőségű anyagok is gondot okoztak. Ezek kicserélése után viszont egy hatékonyan alkalmazható gyalogsági fegyvert kaptak, mely egészen 1960-ig hadrendben maradt.

M1 Thompson géppisztoly

TECHNIKAI ADATOK:
Csőhossz: 266mm ; Teljes hossz: 813mm ; Tömeg: 4,82kg ; Tűzgyorsaság: 700 lövés/perc ; torkolati sebesség : 277 m/s ; Tár befogadóképessége : 20 vagy 30 töltény (szekrénytár)

TÖRTÉNETE
A Thompson fejlesztésnek kezdete az első világháborúig nyúlik vissza, de akkor a konstrukció még kiforratlan volt, csak a 20-as években jelent meg a piacon M1928A1 jelzéssel. A csigatáras fegyver igen kedvelt volt a gengszterek körében. Hátránya volt, hogy lassan és drágán lehetett előállítani. A második világháború elején áttértek a szekrénytárak alkalmazására. 1942-ben egy tömeges termelésre átalakított, egyszerűsített változat jelent meg: az M1-es. Ennek ára kb. 20 %-a volt elődjének. 1,38 millió darab készült belőle, ebből sokat a britek kaptak meg, akik előszeretettel használták kommandós egységeiknél.

BAR (Browning Automatic Rifle):

Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna egy erős géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl későn, és kis számban került a harcmezőre ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20 töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte mindenki azonnal leszerelte a csőről, a plusz súly miatt is. A BAR egyetlen komoly hátránya a túlmelegedő csőrész, amely a töltények gyors pattogásától válik forróvá. A másik hátrány a súlya volt, hiszen nehezebb katonák viselték, sőt ezenkívül még töltényláncot is kellett magukon hordaniuk, ami akár 40 fontot is nyomott.

Az M1 Grand

"Véleményem szerint az M1 Grand a legjobb fegyver, amit valaha is kitaláltak" - állította George S. Patton generális.
Az amerikai M1 karabély a legelső félautomata fegyverek egyike, és a második világháború során rengeteg szövetséges katona elsődleges puskája volt. Az M1 Garand John Garand nevéhez fűződik, aki eme fegyvert a 30-as évek végén alkotta meg, az 1903-as Springfield tökéletes utódjaként. Pontos, és kb. 400 méterig, van átütőereje. Ez volt az első tömeg által közkedveltté vált félautomata fegyver a világon. A kicsit brutális, s barátságtalan volt a harcban való viselkedése, s ez váltotta a 20. század egyik legelterjedtebb fegyverévé. A 2. világháború alatt mintegy 4 millió M1 Garand készült. Körülbelül 5. 5 kg súlyú, és 8 darab. 30-as (7. 62mm-es) kaliberu golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetos verziója is.

Colt 45

A Colt, 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát tüzeléskor. 45-ös kaliberű töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott. Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhető, később már bármelyik közlegény is be tudta szerezni.

M1903A4 Springfield mesterlövész puska

Ezt a puskát először 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330. 000 darabot állítottak elő, 1944-re újabb 700. 000-et. Az idő múlásával számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2. 2X távcsovel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.

Sten Mark II géppisztoly

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 9mm Parabellum ; Csőhossz: 196mm ; Teljes hossz: 762mm Tömeg: 2,95kg ; Tűzgyorsaság: 550 lövés/perc ; Torkolati sebesség: 381 m/s ; Tár mérete: 32 töltény (szekrénytár)

TÖRTÉNETE
A Sten géppisztoly a második világháború egyik legismertebb, és a katonák által egyik leginkább utált fegyvere volt. Amikor Nagy-Britannia belépett a háborúba, a hadseregben nem volt ilyen kategóriájú fegyver rendszeresítve. Tervezésekor ezért fő szempont volt, hogy könnyen és olcsón lehessen előállítani. Új és előremutató elv volt az "inkább lecserélni, mint drágán javítani" szemlélet. Sok ötletet vettek át a német MP 40-es fegyvertől, ilyen volt pl. a Sten egyik gyenge pontja, a tár is, melybe 32 töltény helyett többnyire csak 30-at töltöttek, csökkentendő a meghibásodás lehetőségét. Ezen kívül számos más gond is mutatkozott, ezért nem szerették a katonák. A rendkívül egyszerű (és csúnya) fegyver könnyű gyárthatósága miatt mégis nagy siker volt, a megszállt Európában több illegális műhely is készített másolatokat, de a németek is megcsinálták a maguk verzióját. Az 1941-tol termelt több millió példány közül a Mark II jelű volt a legelterjedtebb.

Bren Mark 2

A Bren Mark 2-t 1941-ben rendszeresítették a hadseregben. 100 töltény fér el a dobban, és még 30 a dobozban. Körülbelül 10, 5 kg súlyú, ez valamelyest csökkenti a mozgékonyságot. Letámasztva 500/520 lövést képes leadni.

LEE-ENFIELD No. 4 ismétlőpuska

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 7,7 mm ; Csőhossz: 640 mm ; Teljes hossz : 1129mm ; Tömeg: 4,14 kg ; Gáznyomás a csoben(max): 3600 bar ; Torkolati sebesség: 751 m/s ; Tár befogadóképessége: 10 töltény (2*5)

TÖRTÉNETE
A brit hadsereg 1889-től alkalmazta a Lee rendszerű reteszt és tárat. 1895-tol az Enfield huzagolási rendszer bevezetésével kezdődött el a Lee-Enfield puskák hosszan tartó karrierje. A No. 4 Mark I-es változat 1931-ben jelent meg. Financiális nehézségek miatt a tömeggyártás csak 1940-ben indult be, de ettől az időtől számítva egészen 1956-ig a britek standard puskájává vált. A No. 4 Mark I* a Kanadában és az USA-ban készített gyártmányokat jelöli. Készült mesterlövész- és könnyített változata is. A NATO létrejötte után 7,62 mm-es űrméretben készült L8A4 típusjelzéssel.

CRUSADER (Cruiser Tank Mk IV, A15) közepes harckocsi

TECHNIKAI ADATOK:
Hosszúság: 5,97m ; Szélesség: 2,77m ; Magasság: 2,24m ; Súly 19t ; Legénység: 5 fo ; Fegyverzet: 1 db 75 mm-es L/45-ös harckocsiágyú; 2 db 7,92 mm-es Besa géppuska ; Nuffield Liberty, 12 hengeres; 340 LE; Sebesség 45km/h ; Hatótávolság: 160km ; Páncélzat: 7-40mm

TÖRTÉNETE
A Crusader (A15) harckocsitípussal először egy 1938-ban készült tervben találkozhatunk, de azt a projektet később leállították. Az 1940-es franciaországi harcok tapasztalatai alapján, az A13-as típusból kiindulva készült végül el az A15-ös modell. 1940 és 1943 között gyártották, kb. 5300 darab készült a különféle változatokból. Tornyának kialakítása a brit modellekre jellemző, ferde lapokból áll. Kategóriába sorolása is jellegzetes, az ún. cirkáló tankok tipikus példánya. Főként Észak-Afrikában szolgált, az el-alameini csata után fokozatosan leváltották az amerikai M3-as ill. M4-es (Sherman) modellekkel, de kiképzésre a háború végéig használták. A sivatagban fő ellenfele a német PzKpfw III típus volt. Gyorsaságban jobbnak bizonyult nála, de gyengébb tűzerővel rendelkezett, és a németek tankágyúi, ill. páncéltörő fegyverei könnyen átütötték páncélzatát.

PPSh 1941 M géppisztoly

TECHNIKAI ADATOK:
Űrméret: 7,62 mm ; Csőhossz : 270 mm ; Teljes hossz : 840 mm ; Tömeg : 3,65 kg ; Tűzgyorsaság : 100 lövés / perc ; torkolati sebesség: 500 m/s ; Tár befogadóképessége: 71 töltény

TÖRTÉNETE
A második világháború egyik legjellegzetesebb fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. Fejlesztését nagyban előmozdították a szovjet hadvezetés keserű tapasztalatai, melyeket a szovjet-finn háborúban, illetve a németek támadásának első szakaszában szereztek. Az előbbi során saját bőrükön érezték meg a finn géppisztolyos egységek hatékonyságát, a második katasztrófa idején pedig rengeteg kézifegyvert vesztettek, valamint több fegyverüzemük is kiesett a termelésbőol. Ezen tényezők hatására kezdődött meg egy könnyen, gyorsan előállítható, hatásos fegyver tervezése. A Georgij Spagin által 1941-ben kifejlesztett PPSh megfelelt ezeknek az igényeknek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt "gitár" nem volt minőségi termék, de szélsőséges körülmények között is működött. Hátrányait azzal is ellensúlyozni tudták, hogy igen sok készült belőle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 50-es évek végéig, a csatlósállamokban valamivel tovább maradt hadrendben.

Mosin Nagant M91/30 Rifle:

A Mosin Nagant M91/30 az oroszok legfőbb karabélya volt a II. világháborúban. 5 darab 7. 62-es töltény fért a tárba. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió darabot gyártottak belőle. Volt mesterlövész változata is.

Gránát

RGD-33 nyelesgránát

A fegyver teljes neve Rucsnaja Granata Degtyareva Model 33, jelentése Degtyarev tervezésű gránát. A gránát különlegessége, a kétfajta használati módban rejlik. Az első variáció egy sima támadógránát, a másik egy repeszgránát. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gránát fejére egy ún. Repeszköpenyt szerelt és így repeszgránátként is tudta használni a katona. A gránát elég összetett mechanikával rendelkezett. Ezért a harctérre két külön darabban érkezett; a gránát maga egy vászontáskában és külön a gyutacs papírba csomagolva. Használat előtt belehelyezte a katona a gyutacsot a gránát tetején lévő nyílásba. Ezután a nyél elforgatásával tudta élesíteni a gránátot. A gránát hatalmasat robbant és a repeszek 30-40 méteres körben szóródtak szét. Ennek ellenére nem volt sikeres konstrukció; a gránát előkészítése sokáig tartott és gyakran föl sem robbant, ha nem dobták el megfelelően, vagy nem rázták föl erősen. A kioldószerkezet bonyolultsága és a precíz mechanika miatt nehéz volt tömegesen gyártani. Ezért már 1941-ben leváltották az átalakított RG-41 és az RG-42 nevű gránátokra.